Rólam
Natália vagyok, hivatásom szerint dúla – méghozzá a szó klasszikus, konzervatív értelmében: olyan szülés körül szolgáló laikus női segítő, akinek van saját szülésélménye. Négy gyermeket hoztam világra.
Volt részem mindenféle anyai élményben: futószalagos, beavatkozásokkal teli szülésben, békés, háborítatlan szülésben, orgazmikus szülésben, traumatikus otthonszülés-kísérletben, gyógyító kórházi szülésben. Megéltem mézes-mázas gyermekágyas időszakot, és olyat is, amire alig emlékszem a poszttraumás stressz szindróma miatt, ami akkoriban maga alá gyűrt.
Összesen 9 évig szoptattam, nagyjából ugyanennyit hordoztam is.
19 éve nevelek gyereket, van köztük fiú és lány, testvérek kicsi és nagy korkülönbséggel is. Voltam egyetemista anya, dolgozó anya, főállású anya is.
Első szülésélményeim feldolgozása során felbukkanó saját születésem körüli emlékek hatására ébredt fel bennem a vágy, hogy kisbabákat köszönthessek az Élet kapujában.
Szüléskísérő és gyermekágyas dúla lettem.
Segítettem várandós pároknak a felkészülésben, tartottam szülésrebocsátó ünnepeket, fizikai és érzelmi támaszt nyújtottam édesanyáknak a vajúdás és a szülés pillanataiban, akár a család otthona, akár egy kórházi szülőszoba, akár egy műtőben jött világra kisbabájuk.
Támogattam gyermekágyas anyákat és pici babákat az egymásra hangolódásban és az új helyzethez való alkalmazkodásban, lábadozásban, a sikeres szoptatási kapcsolat megalapozásában.
Negyedik gyermekem születése után-több okból kifolyólag – 6 évig kizárólag anyai feladataimra összpontosítottam. Ahogy kislányom egyre önállóbbá vált, és a családi kötelezettségeim is átalakultak, újfent egyértelművé vált számomra, hogy nekem továbbra is az Élet kapujában van dolgom.
Szeretettel kísérlek anyai utadon a gyermek iránti vágytól a várandósság és a szülés kanyargós ösvényein át, akár gyermekágy dimbes-dombos lankáin is túl, ha megtisztelsz bizalmaddal.
