„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt. 127:3)
Sok van mi csodálatos, de kevés, csodálatosabb annál, mint amikor egy egyedi és megismételhetetlen emberi lény jön létre méhünk mélyén. Én úgy hiszem, hogy ez olyan természetfeletti esemény, amihez egy emberinél nagyobb Hatalom akarata is szükséges.
Kiváltságnak tartom, hogy anyaként négy alkalommal is részt vehettem ebben a csodában!
Többször és több szerepben is megtapasztaltam, hogy a Teremtő a női testet tökéletesnek alkotta meg minden anyai feladatra, képesnek a természetes szülésre és utódgondozásra. Meggyőződésem, hogy az Ő terve az, hogy az édesanyákat támogató, bizalmi személyek, és szeretetteljes, bátorító légkör vegye körül a gyermekáldás teljes időszakában- beleértve magát a szülés folyamatát is. Sajnos mindez ritkán tud a mai világban teljesülni, és emiatt mind a szüléskörüli élmények, mind az anyai mindennapok radikálisan magányosabbak, fájdalmasabbak, nehezebbek, küzdelmesebbek lehetnek…
Az anyaság a női kiteljesedés egyik lehetséges útja, egy életen át tartó önismereti kaland, egy különleges lehetőség a fejlődésre az élet szinte minden területén.
Miért barlang?
A barlang az ember első menedéke a külvilág viszontagságaitól. Öblös formája, archaikus jellege, sötétsége miatt jelképezheti az anyaméhet, minden ember legelső földi hajlékát. Emlékeztet a női lélek titkos mélységeire, bölcsességére is, ami olykor nehezen megközelíthető ugyan, mégis megéri alászállni benne, valóságos kincsesbányát rejt.
Az AnyaBarlangban ezt a meghitt, biztonságos légkört szeretném számodra is megidézni. Ahol van lehetőség az elvonulásra, csendes elmélkedésre, de nagy találkozásokra, közösségi tapasztalatcserére vagy akár „varázslásra” a tűz körül…
Másrészt: komoly fizikai és mentális erőpróba, nap, mint nap. Egy valódi népmesei kaland.
Ahol néha ismeretlenbe vezető, félelmetes utakra kell lépnünk, radikális kockázatot vállalnunk, sárkányokkal harcolnunk, megfejthetetlennek tűnő találós kérdésekre eltalálni a választ, teljesíthetetlen feladatokat teljesíteni. De a vége mindig happy end. Mert – megfelelő segítők értő-érző támogatásával- minden kihívás teljesíthető, amit csak az Út elénk hozhat.
Saját dúlai szerepemet ebben a történetben leginkább egy jószándékú barlangi anyókaként látom, akinél a történet főhőse, a kalandja végére (anya)királynővé váló lány megpihenhet éjszakára, aki őt jó tanáccsal, iránymutatással látja el vagy ad neki néhány „mágikus tárgyat”, amivel hozzá tud férni saját belső erőforrásaihoz.
Ilyen lehetséges erőforrások-sok más egyéb mellett- kollektív transzgenerációs örökségünk kincsesbarlangja: a népi kultúránk, valamint a személyes hit ( ha van).
Vallom, hogy a szép várandósság, a pozitív, megerősítő szülésélmény, és az örömteli, magabiztos anyaság nem a szerencsés kevesek lottóötöse, vagy a kezdetektől magabiztos „ősanyák” kiváltsága, hanem őszinte elhatározással, korrekt információk birtokában, személyre szabott támogatás mellett bárki számára elérhető.