A legfontosabb dúlakellékeim 2.

Az érintés

Ebben a sorozatban arra vállalkozom, hogy bemutatom néhány fontos „munkaeszközömet”. Elsőként azokat a dolgokat veszem lajstromba, amik nem férnek be a dúlatáskámba. Miért kezdem velük? Mert ők a legfontosabbak. Az előző részben a jelenlét támogató erejét mutattam be, most pedig az érintésről fogok írni néhány gondolatot – elsősorban a szüléskörüli segítői támogatásban betöltött jelentőségéről, hatékonyságáról.

A földi létezés eredeti anyanyelve

Minél inkább az intellektuális szférában éli valaki a hétköznapjait, annál inkább tűnhet számára az érintés valamiféle különleges alkalmakhoz kapcsolódó”desszert” élménynek. Pedig valójában az érintés magzati korunk óta természetes, mindennapi közege mindannyiónknak.

A tapintás a legelső érzékszervünk, ami kifejlődik! Mind önmagunkat, mind a minket körbeölelő világot az érintés útján ismerjük meg! A „külvilág” ebben az időszakban egy másik ember teste, konkrétabban édesanyánk méhe, illetve az abban velünk együtt átmeneti otthont kapó méhlepény, magzatvíz. Amikor a külvilágot „tapogatjuk le” magunk körül, édesanyánkat érintjük, illetve az ő érintését tapasztaljuk meg.

A születés élménye mély lenyomatot hagy az érintéshez való viszonyunkon is: A vajúdás alatti méhösszehúzódások illetve a szülőcsatornán történő átnyomakodás életünk első „masszázsa”. A méhlepénnyel a zsinór elvágásáig végig kapcsolatban van a magzat, tehát minden természetes és mesterséges hormon illetve egyéb anyag átjut hozzá az anyai vérkeringésből, és befolyásolhatják saját születése szubjektív megélését.

Ezért is olyan fontos, hogy bánnak a szülő anyával. Ha az édesanya biztonságban, „szeretve és elfogadva”érzi magát a vajúdás és a szülés idején, aktív cselekvője saját folyamatának, akkor a magzat számára is egy pozitív, biztonságos élmény tud lenni a születés, mely során megélheti saját kompetenciáját valamint, hogy tiszteletben tartják a saját testi határait, egyéni ritmusát.

A szülés, születés tágulási és kitolási szakaszaiban szerzett lelki sebeket – vagy esetleges elmaradásukból fakadó hiányokat jelentősen mérsékelheti az anya és újszülött azonnali és háborítatlan bőr-bőr kontaktusa legalább 1,5-2 órán át. Sajnos ez a mai édesanyák újszülött korában többnyire még rutinszerűen kimaradt, ahogy a szintén gyógyító erejű, az érintéshez való viszonyt pozitív alapokra helyezni képes igény szerinti szoptatás támogatása is igencsak ritka volt még a huszadik vége felé is.

Így valójában nem is szükséges különösebb plusz trauma (az ebben a korszakban szinte „alapesetnek” számító születési és korai szeparációs traumákon túl), hogy az érintéshez való viszonyunk ellenmondásos, vagy bonyolult legyen.
Aztán persze minden egyes későbbi negatív tapasztalat, ami az étintéshez kapcsolódik, tovább kuszálja a szálakat.

Az érintés iránti szükségletünk soha nem szűnik meg, de megeshet, hogy annyira mélyen megsebez egy-egy nehéz élmény, hogy a triggerektől vagy az ismétlődéstől való (tudattalan) félelmünk, vagy esetleg attól, hogy az érintést adó személyt megijesztjük vagy megbotránkoztatjuk valamilyen reakcióval „hangosabban kiabál” bennünk.

Ez egy rendkívül érzékeny és komplex téma, részletes kifejtése pedig jócskán meghaladja a kompetenciakörömet, így most csak a szüléskörüli támogatás vonatkozásában emelnék ki néhány fontos dolgot, mint traumatúlélő sorstárs, és traumatudatos szemléletű dúla:

A szép szülésélmény, mint terápia?

Sok nehéz csomagot cipelő anyának eleve fenntartásai vannak a dúlafogadással kapcsolatban, mondván, ha őket valaki elkezdi simogatni vajúdás közben, az csak egy felesleges stresszforrás lenne. (Megjegyzés: nem muszáj, hogy akárcsak egy ujjal is hozzádérjen a dúlád a vajúdás alatt. Ha nem szeretnéd, nem is teheti ezt!)

Mások pedig nagy, már-már irreális reményekkel, belső ellenérzésekkel tusakodva döntenek a dúlai kísérés mellett.

Népszerű és jól hangzó állítás, hogy a szép szülésélmény, esetleg a rá való felkészülés gyógyítóan hathat bizonyos elakadásokra, sőt „oldhatja” a korábbi traumákat ( jelentsen ez bármit). A valóság ezzel szemben az, hogy a gyógyulás, hosszú küzdelmes munka kompetens pszichoterapeuta kísérése mellett- és bizonyos meghatározó élmények, mint pl. a szülés adhatnak ehhez új impulzusokat, támogathatják a már megkezdedett feldolgozási folyamatot, esetleg a nehéz élmények újrakeretezését, integrációját HA az tud megtörténni, hogy valami, ami korábban nehézséget, szenvedést okozott, most megoldódik vagy támogatást kap:

(Valós történetek kis változtatásokkal a beazonosíthatatlanság érdekében)

• Korábban valaki saját territóriumaként kezelte a testemet, most nemet mondtam bizonyos érintésekre és tiszteletben tartották.
• Korábban rettegtem az elutasítástól és a durva reakcióktól, ha valaki végre hajlandó volt testi gyengédséget adni, ezért inkább tűrtem, amit csináltak velem, nem mertem szólni, hogy máshogy vagy máshol esne jól mondjuk egy masszázs. Most mertem, és akkor a dúlám ott masszírozott tovább, ahol a legjobban esett, úgy, ahogy szükségem volt rá. Megtapasztaltam, hogy létezik egyenrangú, partneri viszony a testi kapcsolódásban, és magam is tudok tenni ezért.
• Mióta eszemet tudom viszolygom a női érintéstől, egész várandósság alatt szinte csak erről beszéltem a dúlámnak. Cikinek éreztem volna megvallani, hogy a vajúdás alatt valami átkattant bennem és hirtelen nagyon is igényeltem volna egy „tyúkanyó ölelést” az összehúzódások alatt. Szerencsére a dúlám észrevette és óvatosan megtette az első kezdeményező lépést: megkérdezte, hogy adhat-e egy próba váll simogatást. Mire én befúrtam magam a karjai közé. Eszembe jutott, hogy anyukám ilyenkor mindig kigúnyolt, kinevetett, de a szülésnél senki nem tett velem ilyet, teljes elfogadást és tiszteletet kapott az autonómia és a közeledés iránti igényem.
• Egy tinikori exbarátom hátmasszázs közben számomra teljesen váratlanul olyan érintésekkel próbálkozott be, amikre nem adtam engedélyt, és egyáltalán nem is tartott még a kapcsolatunk. Így aztán hátmasszázs, de még a hátulról való ölelkezés is tabu volt sokáig a férjemmel is( nem ő volt az elkövető). Sokat dolgoztunk közösen és én külön is ezen terápiában. Mégis az első szülésem során csak retraumatizálódnom sikerült, amikor a szülésznő levette rólam a kezét miután a férjemnek megmutatta a derékmasszázs technikát és kiment a szobából. Sikerült feldolgoznom ezt is, de a biztonság kedvéért a második szülésnél az is felmerült, hogy a férjem csak passzívan nézze végig a szülést. Végül a dúlám mellé oda tudtam engedni őt is, ketten simogatták a hátam, úgy hogy közben mindketten beszéltek hozzám. Annyira megnyugtatott ez a női védelem, hogy teljesen át tudtam adni magam az élménynek. Akkor úgy éreztem, megérkezett a hiányzó puzzle-darab a teljes feldolgozáshoz, ezzel az élménnyel sikerült megérkeznem a „sugárzás” fázisába.

A szüléskísérés alatti érintés minősége, vagy éppen az érintés hiánya (ha ez van összhangban az anya szükségleteivel ) tehát kiegészítheti a gyógyulási vagy feldolgozási folyamatot. De ez csak egy lehetséges ( és nem garantálható) kellemes „mellékhatás”. Az eredeti célja a dúlai érintésnek nem ez, hanem a vajúdás támogatása!

Hogyan segít az érintés a vajúdásban és a szülésben?

Az érintés (ha nem triggerel!) nyugtatja az idegrendszert, csökkenti az izomfeszültséget, így csökkenti a fájdalomérzetet. A biztonság és az intimitás érzése jótékonyan hat az endogén oxitocin termelésre. Nemcsak hatékonyabbá válnak a méhösszehúzódások, de a vajúdás érzelmi megélése is pozitívabbá válhat: hisz ilyenkor a test saját természetes fájdalomcsillapító mechanizmusa is működésbe lép. Felébreszti ősi, ösztönös működésünket.

Az ölelés biztonságot ad, oldja a szorongást, csökkenti a kortizolszintet szervezet stresszválaszát, lassítja a pulzust és csökkenti a vérnyomást. Növeli az oxitocinszintet, ami gyorsabb és könnyebb vajúdáshoz vezethet. Fájdalomcsillapító hatása sem elhanyagolható.

A megkapaszkodás ősi, újszülöttkorunk óta velünk élő ösztönös viselkedés. Kapcsolatot veszünk fel és tartunk meg általa a számunkra fontos személyekkel. Biztonságot, megtartottságot élhetünk meg általa és kapcsolatot teremt saját erőnkkel, kompentenciánkkal.

A masszázs élénkíti a vérkeringést, mind a lazításban, pihenésben mind az energetizálásban jó szolgálatot tehet. A hatékonyság növelhető terápiás minőségű illóolajok használatával.

A szülésnél az anya habitusától, igényeitől, illetve az őt támogató személyekkel való kapcsolatától függően sokféle érintésnek lehet helye.

A jelenlétet, figyelmet és elfogadást kommunikáló, ún. szándék nélküli illetve megtartó érintés, amivel leggyakrabban dúlai minőségemben megtámogatom a vajúdást illetve a segítői beszélgetéseket. Ezek lassú, határozott, biztos mozdulatok, hosszan kitartott viszonylag nagy felületeket érő kontaktusokkal. Tapasztalatom szerint ezt előtörténettől függetlenül szeretni szokták az édesanyák, illetve a különböző neurodiverz állapotokban érintett személyeknek is gyakran jól esik ez a fajta felesleges stimulációktól mentes, kiszámítható érintés. A nyomáserő növelésével masszírozni is lehet így.

Az energetizálóbb, gyorsabb, szimultán több ingert adó érintéseknek elsősorban elhúzódó, nehéz szüléseknél lehet fontos szerepük. Ezek a temperamentumosabb masszírozó mozdulatok, ahol gyakran egy kézen belül is több ujj dolgozik. Mivel több az inger és kevésbé kiszámítható az „érintés koreográfiája”, mint az előző érintéstípus, ez már a „valaki szereti, valaki nem” kategóriába tartozik. A módosult tudatállapotnak köszönhetően gyakran azok is nyitottá válnak rá a vajúdás alatt, akik amúgy nem, de nagyon fontos, hogy az anya beleegyezése nélkül, „hátha most jól esik neki”alapon még egy ismerős egy hozzátartozó sem „kísérletezhet” nemhogy egy segítő!

Az érzéki érintés fantasztikus hatással van a vajúdásra! Felébreszti a női energiákat, az egekberöpíti az oxitocin szintet, ami örömteli tudatállapotot, akár orgazmikus légkört is teremthet. Ezek lassú, vagy dinamikusabb, lágy, hosszan simító érintések, amik bizsergetően vagy épp csiklandósan hathatnak. Befogadásukhoz már eleve nyitott hozzáállás szükséges. Aki a vajúdás előtt ezt az érintést el sem tudja képzelni (egy professzionális idegentől), azt nem kínálom meg vele a szülőszobán sem. Gyakran inkább a férjtől, társtól esik jól ez a fajta érintés, aminek így, a szeretett férfi keze által, lehet egy kis erotikus mellékzöngéje is (ami szintén nagyon – nagyon jót tesz a vajúdás fiziológiának érzelmi légkörének!)

Az általam adott női érzéki érintésben pedig egy finom anyai minőséget tapasztalhatsz meg, ami megerősíthet, táplálhat, de bizonyos élettörténeti előzmények esetén akár blokkolhat is.

Ezért is kell annyit beszélgetni a várandósság alatt, hogy kiderüljön, hogy kinél csodaszer, és kinél inkább kerülendő kockázatvállalás ugyanaz a dolog.

Ha bármi miatt nem esik jól közvetlen testi érintés, jó alternatíva lehet a melegvizes vagy száraz, felmelegített jégzselével melegen tartott borogatás-illóolajjal vagy nélküle.

A víz merülőfürdőként vagy tusolás formájában is hasonló hatású lehet, mint az emberi érintés, ölelés. A zuhany erejét szabályozva még masszírozó eszközként is használható!

A táskámban mindig akad néhány hordozókendő is, amivel körbe tudlak bugyolálni vagy akár meg is tudlak ringatni anélkül, hogy a karommal ölelnélek át.

Hasznos tippek és elkerülendő csapdák

A közös készülődés során nagyon alaposan körbe fogjuk járni az érintés témáját. Nagy érzékenységgel és tudatossággal kezelem ezt a kérdéskört! A személyes találkozót azért (is) teszem a szüléskísérés kötelező előfeltételéül, mert szerény véleményem szerint csupán egy egészen kis létszámú kisebbsége az embereknek van vele úgy, hogy ő az érintést azt szereti tekintet nélkül, hogy kitől kapja!

Az egészséges és normális működésbe teljesen belefér a válogatás, akár olyan szempontok mentét is, hogy „csak” , „rossz érzés arra gondolni, hogy ott legyen velem és kész!”( Sőt nekem ez kifejezetten egészségesebbnek is tűnik, mint a mindegy ki, csak érintsen!)

A szülés alapvetően egy támogató érintésekben gazdag tapasztalat. Így van kitalálva, így tud optimálisan működni. Ha nincs szélsőségesen negatív viszonyod a (női) érintéshez, érdemes kitartóan keresgélni a segítők között, amíg meg nem találod, akiről el tudod képzelni, hogy hozzádérjen. Ha konkrét traumáid, triggerpontjaid vannak, azt bátran hozd fel! Nekem nem kell elmesélned a teljes történeted, és nem kell attól tartanod, hogy arra akarlak majd rábeszélni, hogy „engedd meg magadnak az érintést” ott is, vagy úgy is, ahogy nem szeretnél (tőlem) kapni. Sőt arra biztatlak, hogy ha ehhez hasonlót hallasz bármilyen segítőtől, állj tovább bátran!

A blokkoldás, a gyógyító tapasztalatok soha nem az önmegerőszakolással kezdődnek!

Lehet sikeresen és akár nagyon szépen is szülni vajúdástámogató érintés nélkül is, és ha te mindent egybevetve úgy látod, hogy ez a te utad, ebben foglak támogatni.

Olykor épp az érintetlenség, a hátrébb lépés adja azt a támogató erőt, mint más szüléseknél a folyamatos testi érintés.