Legfontosabb dúlakellékeim 3.

A hang ereje

Ebben a sorozatban arra vállalkozom, hogy bemutatom néhány fontos „munkaeszközömet”. Elsőként azokat a dolgokat veszem lajstromba, amik nem férnek be a dúlatáskámba. Miért kezdem velük? Mert ők a legfontosabbak. Az első részben a jelenlét támogató erejét mutattam be, a másodikban pedig az érintéssel foglalkoztam. Most pedig a talán egyik leginkább alulértékelt vajúdástámogató eszközről, az emberi hangról fogok írni.

A hallás közel egyidős érzékünk a tapintással, bőrérzettel, és nagyjából a 25. magzati héttől fogva ezen a csatornán keresztül jut el hozzánk a legtöbb információ a külvilágból. A magzatot akkor is hangok kavalkádja veszi körül, ha édesanyja egyedül van és pihen: a szívdobogás, bélhangok ilyenkor is hallatszanak. Nem véletlen az a gyakori szülői megfigyelés, hogy sok csecsemő nyugodtabban alszik a hétköznapi zajok kellős közepén, mint a zajszigetelt szobában.

Már két-három hónapos kortól elfogadja a csecsemő-néhány másodperc erejéig legalábbis- édesanyja, édesapja puszta hangját az illető közeli jelenlétének bizonyítékaként.

A másik ember hozzánk szóló hangja egész életünkben a jelenlétét igazolja, és annak a lehetőségét kínálja fel, hogy kapcsolódunk hozzá.

Emlékszem, amikor elkezdtem segélyvonal önkéntesként dolgozni, nehéz volt megszokni a sok hümmögést, aházást, ó-zást, amivel minden egyéb meta kommunikáció híján azt jelezzük vissza a másiknak, hogy hallgatjuk a szavait, figyelünk rá, nem szakadt meg a kapcsolat. Aztán nagyon hamar az élő beszélgetéseimre is „átterjedt”, mert azt gondolom rengeteg oka lehet, hogy az empatikus tekintet, és a testbeszéd nem elég egyértelmű visszajelzés minden helyzetben arról, hogy valóban teljes lényünkkel, osztatlan figyelmünkkel jelen vagyunk a másik emberrel való kapcsolódásban.

Hogyan használom a hangom a vajúdástámogatás során?

A hétköznapi életben a hangunkkal beszéd, azon is belül információk eseteg kérések közlése által kapcsolódunk egymáshoz. A szülőszobán a hangadásnak csak egy kis töredéke ilyen célú vagy funkciójú és nemcsak a szülő nő részéről.

A szülés egy ösztönös folyamat, ahol a preverbális, emlős mivoltunk dominál. Gyakran semmilyen okos tanácsra vagy hasznos információra nincs igénye egy vajúdó kismamának. De segítői nem-verbális vokális megnyilvánulásai ilyenkor is megtámogathatják őt a befelé fordulásban, ösztönei szabad megélésében.

A szavak hatalma

Egy hosszú vajúdás alatt persze bőven akad olyan pillanat is, ahol a verbális kommunikáció is szerepet kap. A szülő anya a módosult tudatállapota miatt gyakran egy másik síkon „utazik”. Mindez teljesen rendben van, amíg ez jó neki. De jöhet egy érzelmi emlékbetörés egy korábbi nehéz élményből, vagy történhet olyan fordulat a szülésben, hogy elveszíti a fonalat az itt és mostban. Ilyenkor már a puszta, prózai helyzetismertetés is segíthet visszanyerni a kontrollérzetet az események felett.

Léteznek szuggesztív és/vagy megerősítő mondatok, melyek hatása olykor egy medikális beavatkozáséval vetekszik, de bizony ezek sem mentesek a kockázatoktól és mellékhatásoktól. Nagyon fontos szerepe van a várandósság alatti beszélgetéseknek abban, hogy kiderüljön, hogy az adott kismamának megerősítő sőt gyógyító hatású lehet-e egy-egy bizonyos mondat vagy rossz emlékeket ébresztő, blokkoló, stressz-faktor.

Ebből következik, hogy bizonyos szavak, mondatok ki nem mondása is lehet a támogatás eszköze.

Fontosnak érzem idehozni, hogy még a legszárazabb tényközlés is érzelmi kommunikáció is egyben:

A segítők hanghordozása, mondanivalójuk hangsúlyozása információt ad érzelmi állapotukról, és ezt az információra a vajúdó nő nagyon is érzékeny. Teljesen más, sokkal kevésbé intellektuális módszerekkel nyeri ki, mint az igazságügyi szakértők teszik a munkájuk során, de legalább olyan pontossággal detektálja a feszültséget, a türelmetlenséget, a fáradtságot, az érdektelenséget, de a biztonságot, az együttérzést, a bizalmat és a meleg, szeretetteljes figyelmet is.

Olyannyira, hogy egy bíztató, megerősítő célú üzenetben, ha ellentmondás észlelhető az üzenet tartalma és a hanghordozásból kikövetkeztett érzelmi állapot között, az utóbbinak lesz erősebb hatása.

Hang tónusa és hangereje fontos eszköze a megfelelő érzelmi légkör létrehozásának és fenntartásának. A sustorgás, suttogás (ha nincs kapcsolódó trauma), intim, meghitt, bizalmi atmoszférát teremt, a nőies duruzsolás az anyai gondoskodást idézi.

Lehet szerepe a kedves, ám határozott hangon kimondott rövid és egyértelmű kéréseknek is- főleg a szaksegítők részéről egy kockázatosabb helyzet megoldásában az anyai biztonságérzet megőrzése mellett

Vallásos édesanyák számára a fennhangon elmondott ima nagy erőforrás. Ha az édesanyának már nehezére esik a beszéd, lélekben, gondolatban tud kapcsolódni a segítője által kimondott imádsághoz, ez pedig támogatólag hathat az Istenhez való kapcsolódás átélhetővé válásában. A kötött, közismert imaszövegek nagyon mélyre, egészen hívő identitásunk ősi magjáig, és kollektív, keresztény transzgenerációs örökségünkig vihetnek. Amennyiben ezeket az imákat az édesanya gyermekkora óta ismeri, egy másik, profánabb szinten is hatással lehetnek a biztonságérzetére- hasonlóan a felolvasott mesékhez, eldúdolt ismerős dallamokhoz, énekekhez. Kivétel természetesen itt is van: Ha kapcsolódik negatív élmény(is) ezekhez a korai dajkálós, gondoskodós helyzetekhez, könnyen kontraproduktívvá válhatnak ezek az eszközök. Ezért is kérdezek időnként a korai élményeidről, anyafigurákkal kapcsolatos korábbi tapasztalataidról a közös szülésre való készülődés során.

A hang tehát egy rendkívül sokoldalú és erős hatékonyságú eszköz nemcsak a vajúdás támogatásban vagy a (szülés körüli) segítői munkában hanem minden emberi kapcsolódásban!

Kedves Édesanya! 

Használd a saját hangod tudatossággal és felelősséggel, mind a gyermekeddel való kapcsolatod építésére, mind a saját magad és az ő érdekeinek érvényesítése során! 

Bízom benne, hogy a kísérésem megerősítést ad számodra ebben is!